8. fejezet

Untouchable – 8. fejezet

Jung Shin felkapcsolta a villanyt az előszobában és nekiállt levenni a cipőjét. Annyira nyugodtnak tűnt, nem tudtam elképzelni, hogy tud így reagálni az egész helyzetre, miközben én éppen idegbajt kapok. Sóhajtottam egyet, majd végül én is levettem a cipőm és a zoknim is, mert az is teljesen elázott, majd a cipőmre tettem. A táskám is melléjük rajtam, majd kiegyenesedve vártam, hogy mi lesz a következő lépés.

- Kár, hogy nincs most itt Simba! Biztos kedvelt volna téged – szólalt meg a srác, mire értetlenül meredtem rá. – Ő a kutyám – mosolygott látva a tekintetem.

- Ah… - bólintottam. Valóban nem lett volna most rossz hatással rám egy puha, szőrös gombóc, de hát így hozta a sors.

- Na, gyere beljebb nyugodtan! – intett, miközben az egész lakást fénnyel árasztotta el egy távirányító egyetlen gombnyomásával. Majdhogynem leesett az állam már ettől is, de maga a hely még elképesztőbb volt. A nappali nagyobbnak bizonyult, mint az én egész lakásom, és a többi részt még nem is láttam. A konyha amolyan amerikai stílusban volt hozzáépítve, mint ahogy sok filmben látja az ember. Óvatosan léptem beljebb, és próbáltam leplezni a zavaromat, bár nem voltam benne biztos, hogy sikerült. – Elsőnek is le kéne zuhanyoznod. Addig keresek valami száraz ruhát és csinálok egy jó, forró teát. Mit szólsz?

- Jól hangzik! – bólintottam. Mellém lépett, ami rögtön bekapcsolt egy vészharangot a fejemben, azonban csak a fürdőt akarta megmutatni.

- Látod azt az ajtót? – mutatott a konyhához képest jobbra lévő első, szürke ajtóra. – Az a fürdő. Menj, zuhanyozz le gyorsan! – mosolygott és már ott is hagyott, de még utánam szólt. – Jaj, tényleg! A törölközők a kék szekrényben vannak – bátortalan, lassú léptekkel közelítettem meg az ajtót, majd nagyot sóhajtva léptem be.

Tökéletesen látszott, hogy egy pasi él itt, mégis olyan nagy rend és összehangoltság uralkodott, ami nagyon megtetszett.

- Hogyan kerültél egy ilyen helyzetbe, hah? – kérdeztem a tükörképemtől, bár alig láttam magam, hisz hozzám képest elég magasan volt.

Megkerestem a kék szekrényt és találomra kivettem belőle egy törölközőt. Körülnéztem kétszer, de hát egyértelmű volt, hogy senki sem lát, mégis a tudat, hogy egy pasi fürdőjében vagyok… Levetettem a vizes ruhákat és egy kupacba tettem őket. Nem tudtam, mit kéne tennem velük, de semmiképp sem akartam, hogy Jung Shin mossa ki a bugyim például. Mivel már eléggé fáztam, így erőt véve magamon, beálltam a zuhanyzókabinba és megnyitottam a vizet. Kellett egy kis idő, mire felmelegedett és megtaláltam a megfelelő hőmérsékletet, de utána már kellemes érzés járta át a testem.

Kezdtem átmelegedni és a vacogásom is abbamaradt, így jobban tudtam gondolkodni. Nagyon sok kérdést felvetett a helyzet, amibe belecsöppentem és nem tudtam, mi vár még rám. Mivel már mindegy volt, legalább is így éreztem, ezért megfürödtem Jung Shin tusfürdőjével, aminek kellemes menta illata volt.

Mikor úgy éreztem, hogy elég volt mára, akkor elzártam a csapot, kiléptem a szőnyegre és megtörölköztem. Átdörzsöltem a vizes hajam, bár láttam egy hajszárítót az egyik polcon, de nem volt merszem használni. Magam köré tekertem a törölközőt és elindultam az ajtó felé, de megtorpantam.

- Komolyan arra készülsz, hogy egy szál törölközőben kimész hozzá? – tettem fel magamnak a költői kérdést. Ha nem állt volna fenn a helyzet, hogy a srácnak is jó lett volna minél hamarabb zuhanyoznia, akkor talán gondolkodom még egy ideig, de így muszáj volt mennem.

Égő arccal sétáltam és a lépteim is elég bizonytalanok voltak. Soha sem kerültem ilyen helyzetbe eddig még és csak remélni tudtam, hogy többször már nem is fogok.

- Elkészültem – szólaltam meg halkan, mire a konyhában ügyködő srác felém fordult.

- Öhm… - nyögte ki és láttam rajta, hogy igencsak zavarban van. – Akkor megyek én is. Addig igyál egy kis teát! – mutatott a konyhapulton lévő bögrére, majd elviharzott mellettem. Láttam rajta, hogy erősen koncentrál, hogy ne nézzen rám.

Mikor bezárult mögötte az ajtó, odasétáltam a kanapéhoz, ugyanis egy kupac ruha pihent rajta. Elég ésszerűnek tűnt, hogy nekem készítette ki, ezért gyorsan magamra kaptam őket, nehogy idő előtt jöjjön vissza. Egy fehér pólót kaptam, ami majdnem a térdemig ért és egy lezser rövidnadrágot, ami szintén odáig. Elég nevetséges látványt nyújthattam, de jobb volt így, mintha meztelen lettem volna.

Ekkor eszembe jutott, hogy meg akartam kérdezni a ruhákról, még mielőtt bemegy, hogy elpakolhassam, de ezzel már elkéstem. Csak remélni tudtam, hogy nem tervezi kimosni őket, még a gondolattól is elpirultam, hogy a kezébe fogja a melltartóm.

Leültem a konyhapult mellett lévő egyik székre, a háttámlájára hajtottam a törölközőt és elkezdtem inni a teát. Tényleg jólesett és finom is volt. Míg fürdött, azon gondolkodtam, mi sülhet még ki ebből az egészből. Egyenesen kétségbe ejtett az a gondolat, hogy esetleg meglátnak minket együtt kijönni innen vagy valami hasonló. A gondolataim a fürdőből kilépő fiú szakította félbe.

Szörnyen szexi volt, ahogy a vizes haja szanaszét állt, a póló rátapadt és a nadrág is elég sokat sejtetően volt szabva. Azonnal el kellett hessegetnem ezeket a képeket a fejemből, mert csak mocskos gondolatok követték volna őket. Nagyot nyeltem és próbáltam az előttem lévő csészére koncentrálni.

- Finom?  - telepedett le velem szemben, mire csak bólintottam. Próbáltam elkerülni, hogy fel kelljen néznem rá. – A ruháid betettem a mosógépbe, majd átrakom a szárítóba, aztán reggelre hátha megszárad. – Ez a mondata után még inkább jó ötletnek tűnt a tea fixírozása. Nem tudtam mit mondani rá, csak próbáltam nem elsüllyedni zavaromban. – Álmos vagy már? – kérdezte.

- Érdekes, de nem – ráztam meg a fejem és végre felnéztem rá. – Talán már túllendültem a holtpontom. Most egészen kellemes.

- Én úgy érzem, hogy képtelen lennék aludni – sóhajtott. – Tudod, ez a probléma már kísért egy ideje. Az orvosok szerint a stressz…

- Oh, de hát ez szörnyű! – kerekedtek el a szemeim. – Ha te nem alszol, én se fogok. Milyen lenne már az…

- Nem-nem! Neked aludnod kell, miattam igazán nem kell fenn maradni – tette maga elé a kezét védekezően.

- Az milyen lenne már, ha a házigazda egyedül virraszt! – legyintettem. – Nem tudsz meggyőzni.

- Hah… - csóválta meg a fejét. – Ebben az esetben, ez talán még belefér – állt fel és a hűtőhöz sétált, majd kivett belőle két sört. – Nem túl hideg, ne félj! – nyújtotta felém.

- Köszönöm! – vettem el és bátortalanul bontottam ki.

Sört, sör és soju követett és szót szó, így igazán elment az idő. Úgy éreztem, hogy sikerült becsípnem, de Jung Shin sem volt már teljesen józan.

- Ez egy hülye ötlet volt! – nevetett fel, mire legyintettem egyet. A fejem lehanyatlott a konyhapultra.

- Miért is lett volna az? – pislogtam nagyokat.

- Munka, munka, munka… - állt felém és rántott fel. Nagyon meglepődtem és az egyensúlyom is elvesztettem, ezért egyenesen a fiú karjaiba zuhantam.

- Neked ez a mániád! – ütögettem meg a mellkasát, mire csak nevetni kezdett. Mindketten részegek voltunk, ez tisztán látszott.

Elengedte a karjaim és átölelt. A testünk összeért, a helyzetet még jobban fokozta, hogy nem viseltem melltartót, így tökéletesen éreztem a srác nekem simuló felsőtestét.

- Te bolond vagy! – vihogtam, mire a bal kezével elkapta az állam és felfelé fordította az arcom. A tekintetünk összeakadt és már rögtön nem éreztem olyan viccesnek a helyzetet. Végignyalta a felső ajkát, amit figyelemmel kísértem. Kapkodni kezdtem a  levegőt és a szívverésem is sokkal gyorsabb lett. Sóvárogtam a csókja után, még ha egy kis hang azt is mondta a fejemben, hogy nem szabad.

Lassan hajolt felém, közben a szemei annyira csillogtak... Nem tudtam eldönteni, hogy miattam vagy csak az alkohol miatt. Mire ajkaink összeértek, lehunytam a szemem és teljesen átadtam magam az érzésnek. Puha, játékos, hosszú csók volt ez. Azt akartam, hogy soha se érjen véget, hogy továbbra is a karjaiban tartson, és édes csókokat adjon. De végül muszáj volt elhúzódnunk egymástól. A kezeivel végig simított a hátamon, majd beletúrt a hajamba. Az egész testemen átszáguldott a mérhetetlen vágy.

Lihegve néztem rá, próbáltam rájönni, hogy mi járhat a fejében, de csak abban voltam biztos, ami az én fejemben volt. Ha most nem hagyjuk abba, olyasmi is kisülhet a dologból, amit nagyon megbánhatnánk, bár leginkább ő. Nem arról van szó, hogy erkölcstelen lennék, de az első alkalmam óta évek teltek el és egy ilyen vonzó pasival ez nekem lenne ajándék. Neki valószínűleg egyszerűen csak kínos lenne egy ilyen lánnyal, mint én, arról nem is beszélve, hogy a pia hajtja csak. Amúgy a szerződésem is tiltotta, ha már itt tartunk. Úgy éreztem, kezd kitisztulni a fejem és enyhén ellöktem magamtól.

- Jobb, ha… ha megmutatod, hol alszom – pislogtam és próbáltam kerülni a tekintetét.

- Balra a harmadik ajtó – mondta és magamra hagyott. Éreztem a hangján, hogy megsértődött, de holnap talán áldani fog magában, amiért ezt tettem.

Kábultam elbotorkáltam a szobába, majd leroskadtam az ágyra, és ahogy voltam, magával ragadott az álom.

***

Szörnyű fejfájásra keltem, hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok, majd lassan beszivárogtak az emlékképek a fejembe. Szükségem volt fájdalomcsillapítóra és vízre, ezért kibotorkáltam. Jung Shin már a konyhában volt, épp kávét főzött. Olyannak tűnt, mint egy élőhalott, nem sokat aludhatott, bár ez  éppenséggel rólam is elmondható volt.

- Kérsz kávét? – kérdezte.

- Igen, de…

- A pulton – vágott bele a szavamba, én pedig odasétáltam és felfedeztem az odakészített gyógyszert és pohár vizet. Nem tétováztam és bevettem a fájdalomcsillapítót, majd letelepedtem a székre. Igazából csak most jutott eszembe az a bizonyos esti jelenet és kezdett el még jobban fájni a fejem, hogy miként nézzek a szemébe, ha felém fordul. A csókja még mindig kísértett és óriási hazugság lett volna, ha azt mondom, hogy józanon nem ismételném meg, de biztos voltam benne, hogy ő nem így gondolja. Ha úgy teszek, mintha semmi sem történt volna, az megoldaná a helyzetet? – morfondíroztam magamban.

- Tessék – tette le elém a kávét, a tekintetünk találkozott. Mintha villámcsapás ért volna, olyan érzés szaladt végig rajtam.

- Köszönöm – sóhajtottam és a továbbiakban némán fogyasztottuk el a fekete folyadékot. Kínos csend volt ez, egyikünk sem akart témát kezdeményezni, de végül is Jung Shin megszólalt.

- Éhes vagy? – erre nemet intettem a fejemmel. – Én se. Akkor ott a ruhád összehajtva a kanapén. Öltözz fel nyugodtan, én is elmegyek készülődni – állt fel és magamra hagyott. Kicsit meglepetten tapasztaltam, hogy minden ruhám tökéletesen száraz volt, bár ő biztos olyan géppel rendelkezett, ami már szinte készre szárítja a ruhát és csak egy kis időre van szüksége kiterítve.

Lassú, gépies mozdulatokkal öltöztem és az igazat megvallva szörnyen jólesett végre alsóneműt viselni. Mire Jung Shin megjelent, már teljesen kész voltam. Mint mindig, most is nagyon jól nézett ki. Egy fekete szaggatott farmert viselt és egy bő szürke pulóvert, fehér baseball sapkát, amin valami felirat volt és természetesen fehér szájmaszkot. Elképesztő volt, hogy nemrég még kócosan, pizsamában sétált be, most pedig akár randira is mehetett volna.

- Megfelel, ha hazaviszlek, elkészülsz és megyünk dolgozni? – kérdezte, mire bólintottam. Elindult az előszoba irányába és választott egy fehér sportcipőt a sok pár közül. Az enyém sajnos még mindig vizes volt, aminek kaptam egy zacskót és a helyettesítésére pedig egy papucsot, ami bár nagy volt, de jobb, mint a semmi.

Jung Shin lekapcsolt minden lámpát, majd kiléptünk, végül bezárta a lakást. Végig imádkoztam a lift utat, hogy ne fussunk össze senkivel, nem lett volna túl kellemes szituáció. De szerencsére megúsztuk és nyugodtan szálltunk be az autóba.

Útközben megnéztem a telefonom, hogy az este folyamán keresett-e valaki, de nem jelzett semmit, ezért megnyugodva visszasüllyesztettem a táskámba. Nem szólt egy szót sem, elég feltűnően kerülte a tekintetem, bár én sem erőltettem a dolgot.

- Itt merre? – kérdezte, mikor odaértünk, ahol múltkor felvett. Elnavigáltam és nemsokára kilyukadtunk a lakásom előtt. Igazából kellemetlen volt számomra, hogy látnia kell, milyen helyen élek. Ez távol volt az ő fényűző, belvárosi, luxus lakásától. Azonban illetlenség lett volna, ha nem hívom be, ezért mikor behúzta a kéziféket és leállította a motort, megszólaltam.

- Ugye bejössz? – erre csak bólintott és szinte egyszerre szálltunk ki. Bezárta az autót, majd elindultunk a lépcső felé. A szomszéd nénike figyelemmel kísért minket, majd mikor a közelébe értünk és köszöntünk neki, rám nézett.

- Ideje volt már beszerezned egy udvarlót, kedveském! – meghűlt bennem a vér és próbáltam nem visszanézni Jung Shinra, hogy megtudjam, miként is reagált erre. Gyorsítottam a lépteimen és nem sokkal később már fent is álltam a beton részen. Lesújtó tény fogadott, nem más, hogy a tegnapi elbeszélgetés után, kint maradtak a ruháim és szépen eláztak az esőben. Most nem volt se időm, se erőm foglalkozni velük, ezért kikerülve őket, az ajtóhoz sétáltam.

- Menj csak be! – engedettem előre a srácot, majd magam is beléptem. Már hajolt lefelé, de rászóltam. – Nem szükséges levenned, foglalj helyet! – erre csak bólintott és leült az egyik székre a konyhában. Nagyon kínos volt a helyzet, ezért minél hamarabb menekültem volna belőle. – Kérsz valamit? – kérdeztem.

- Köszönöm nem, nyugodtan készülődj! Beérünk időben, ne aggódj! – csak bólintottam és bementem a hálóba. Eléggé zavart a tudat, hogy a srác kint ül, ezért nagyon igyekeztem.

Ma csinos akartam lenne, több okból is és ebből az egyik az volt, hogy Hong Kival este találkozóm volt, a másik indokom pedig kint ült. Egy bézs színű, fodros szoknyát választottam, hozzá egy halvány barackvirágszínű blúzt. A táskám is lecseréltem a kisebb méretű, de a szerelésemhez jobban illő fekete darabra. Átmentem a fürdőbe, szerencsére a hálómból is meg tudtam tenni, így nem kellett a srác előtt szaladgálnom. Fogat mostam, megfésülködtem, majd feldobtam egy enyhe, tavaszias sminket. Elégedetten néztem tükörbe, végül is egész csinos voltam.

- Kész vagyok! – léptem ki, mire a srác érdeklődve fordult felém.

- Öhm… - nyögte ki nehezen és éreztem, ahogy végigsiklik a tekintete rajtam. Bár nagyon zavarba hozott, de örültem is, mert ez azt jelentette, hogy tényleg szemrevaló voltam. – Menjünk akkor! – állt fel. Az előszobában felvettem a rózsaszín magas sarkú cipőmet, de biztos voltam benne, hogy majd még megbánom. Bezártam a lakást és elsétáltunk a kocsiig.

Az céghez vezető út nem telt beszédesebben, mint az előző, de láttam, hogy lopva rám-rám néz. Bár képtelenségnek éreztem, hogy érezzen irántam valamit, azért csak jólesett a dolog. Persze az jobban esett volna, ha tegnap nem részegen csókol meg, hanem józanon és őszintén. Egyre egyértelműbbé vált előttem, hogyan is érzek Jung Shin iránt, ami nem ígért túl sok jót. Egyrészt, mert semmi esélyem nem volt nála, másrészt, mert Hong Kival végre történt valami. Így is bűntudatom volt miatta, hisz nem Jung Shinnel kellett volna töltenem az estém.

Megérkeztünk a parkolóba, majd miután bezárta a kocsit, a lifthez indultunk. Már messziről kiszúrtam az ott várakozó alakot, de reméltem, hogy tévedek.

- Ah, Jó reggelt, Min Hee! – fordult felém Hong Ki a teli fogsoros vigyorával. – Jung Shin… - biccentett a másik felé, aki viszonozta azt.

- Jó reggelt! – mosolyogtam rá. Nagyon szorítottam magamban, hogy ne szólaljon meg, míg itt van a másik, de ez nem volt az én napom.

- Akkor este átugrasz igaz, cica? – hajolt közel hozzám, mire megállt bennem az ütő. Idegesen néztem Jung Shinre, aki meredt tekintettel bámult vissza rám. Pontosan tudtam, hogy mindkét srác az én válaszom várja, miközben én legszívesebben elsüllyedtem volna a föld alá…